Mit? Merre? Miért? Motivációs mesék Matyitól

iRUN-man

iRUN-man

Kinizsi 100 ABC

3. rész

2019. május 22. - iRUNman

R – rajt

Hát, akkor kezdjünk bele. Én legalábbis mindig így baktatok el a suli előtt május utolsó szombatján ¾ 7-kor. Nézem (és kerülgetem) a rengeteg embert, örülök, hogy az én chipem már a zsebemben és nem kell sorban állnom, aztán elhagyva az iskolát… beállok egy másik sorba. Készülj arra, hogy a rajtot sem lehet megúszni 20-30 perces közjáték nélkül. Persze, ennek is van egy hangulata, hiszen többen vagyunk, mint az átlag nézőszám bármelyik NB1-es fordulóban (a 25 és 40 km indulói is itt vannak javarészt), de azért mégis átvillan az agyamon minden évben, hogy biztosan ezt is lehetne gördülékenyebben csinálni. Mindegy, örömködés a haverokkal, szóba elegyedés ismeretlenekkel, csippantás, jó utat, aztán tűz! Időpontot tekintve, ha gyorsabb vagy (az szeretnél lenni), érdemes minél előbb elrajtolni, hogy a Kevély emelkedőin ne kelljen annyit előzgetned. De ha lassabb lennél (azaz az elsődleges cél a teljesítés), akkor abban is van ráció, hogy a 8 órához közelebbi időpontban indulj. Első alkalommal én így csináltam abból a megfontolásból, hogy így kb. 85 km környékén kapsz jutalmul egy napfelkeltét, amit előzetesen egy plusz motivációs tényezőként vártam. Úgy is lett, a Koldusszállás utáni emelkedőn jött a heliocentrikus világ egyik áldása, amely aztán a célig repített.

A rajttól már csak pár lépés és ezt fogod látni – ahogy én hívom: a világ legdrágább lepedője:

img_20180527_020037.jpg

S – sör

Közismert, hogy a magyar ABC-ben „S”-sel kezdődik a legtöbb szó.

Szóval, ennél a betűnél volt a legtöbb lehetőségem.

Sajnos azonban, itt is csak egyet lehetett választanom.

Számomra egyértelmű volt, hogy a legfontosabbról írok pár gondolatot.

Számos pozitív hatása mellett folyékony, így könnyen csúszik és tele van vitaminokkal.

Sejtheted azonban magadtól is, hogy azért az alkoholnak nagyobb mennyiségben nincs jó hatása a teljesítményedre.

Számolj azzal, hogy egy bizonyos mennyiség felett jobban dehidratál, mint pótolná a folyadékveszteséget!

Szó nincs tehát arról, hogy a K100-ból kocsmatúrát csinálj és minden szembe jövő sörcsappal közelebbi barátságot köss!

Szintén nyilvánvaló, hogy a sörnél sem elhanyagolható szempont élvezeti értéke és az általa okozott örömforrás.

Serkentheti ezáltal testedet és mentális képességeidet is.

Semmiképp nem hagynám ki, és téged is arra bíztatlak, hogy egy-két pohárral megengedhetsz magadnak!

Sz – szénhidrát

Ahogy az autó sem megy benzin nélkül, így a legfontosabb kelléked a nagy nap folyamán a szénhidrát. Sportdiatetikai szempontból aktív mozgás esetén kb. 40-60 g szénhidrát és 100 kCal javasolt óránként. Nyilván a mennyiség függ az életkortól, testsúlytól, testtömegindextől, edzettségtől, tempótól, stb. Mivel azonban ezen a napon – még az edzettebbek is – extra igénybevételnek teszik ki a testüket, valamilyen számítást, vagy inkább úgy fogalmaznék, előzetes „tervet” kell készíteni a szénhidrát bevitelre. Magától értetődő, hogy 20-24 óra alatt nem mindig leszel éhes, sőt olyan is lesz, amikor egy falat sem megy le a torkodon, de a motort akkor is táplálni kell. Rossz hírem van azoknak is, akik szerint a rántott húsos szendvics mindent megold, hiszen egyrészről sajnos nullához közelít a benne lévő – használható – tápérték, és kevés olyan pontja lesz a túrának, amikor ideálisak lesznek a körülmények ennek jóízű elfogyasztásához. Éppen ezért hiszek az E/É-nél már leírt változatosságban - ha egy adott időben több lehetőség közül tudsz választani a zsákodból, így talán lesz olyan, amit akkor el tudsz fogyasztani. Itt sincsenek csodák, nem tudom elégszer leírni, hogy ezeket a saját preferenciákat kell kitapasztalni a 30-50 km-es túrákon. A szénhidrátbevitel egy további fontos része a túra előtti napokban a glikogén raktárak feltöltése. Előtte 1-2 nappal érdemes (jobb minőségű) szénhidrátokban (barna rizs, köles, quinoa, hüvelyesek, stb.) gazdag ételeket fogyasztani, de azért ezt sem kell túlzásba vinni, nehogy Mogyorósbánya legyen a Te Irapuato-d, mint a Mezey-féle csapatnak. A túra előtti napokban is a már bevált ételeket fogyaszd, semmi újítás, nem most kell kísérletezni a még sosem próbált szuper-szénhidrát készítményekkel, ha előtte még sosem fogyasztottad.

T- tempó / társaság

Valószínűleg sok első próbálkozó motivációja, hogy a Kinizsi egy „jó buli”. Vallom, hogy a nap folyamán meg kell találnod azokat a (szem)pontokat, amelyek összessége – a teljesítés élményén túl – vonzóvá tehetik a túrát, így hozva létre egy életre szóló emléket. Ugyanakkor sosem szabad elfelejteni, hogy az (ultra távú) teljesítménytúra / futás bizony kőkemény EGYÉNI SPORT! Kezdők között fel se merüljön, hogy egy nagyobb társasággal vágjatok neki a távnak. Megkockáztatom, hogy már egy három fős társaság ilyen próbálkozása is halálra van ítélve. Még a páros „teljesítés” is nagy rutint, összeszokottságot, valamint fegyelmet (figyelmet) igényel. Én első alkalommal egy többszörös teljesítő barátommal vágtam ugyan neki, de azzal a mindkettőnk által kimondott-kimondatlan tudattal, hogy jobb fizikális állapotban voltam nála. De ahogy fentebb írtam, ez önmagában kevés, vagy nem feltétlenül elég. A társam hely- és útvonalismerete, tapasztalata és nem utolsó sorban társasága nagyon sok pluszt adott, még ha éreztem is, hogy itt-ott tudnék gyorsabb lenni. Mivel azonban első alkalommal nálam csak a teljesítés volt a kitűzött cél, rábíztam magam, mert ő előtte mindig 23 – 23 és fél óra közötti idővel ért be, azaz tudtam: ha követem, nagy eséllyel közösen is be fogunk érni. Emiatt azóta is nagyon hálás vagyok neki, így nagyon megérdemli, hogy megemlítsem a nevét. Ha a rajtban megkeresitek tehát Teremi Balázst és nem tévesztitek szem elől, akkor szinte „biztos”, hogy sikeres teljesítők lesztek! Azóta egy nagyobb társasággal (6-7 fő) vágok neki a túrának, ahol mindenki rendkívül tapasztalt és sokszoros teljesítő, de magától értetődő, hogy a távon belül kialakulnak 1-2 fős csoportok, mert nincs két egyforma tempó, mindenki máskor éhes, máskor vannak szükségletei, másképp bírja az emelkedőt, vagy a meleget (hideget). Természetesen örülünk, ha összejön a közös fröccs Tokodon, de mindenkinek el kell fogadni, hogy ez nem lehet cél – legfeljebb eszköz.

Ty – tyű, de meleg van

Nincs még egy olyan személytől független, külső körülmény, ami jobban befolyásolná a teljesítést, mint az időjárás. A már említett Csetneki Sanyi féle „Nagy Kinizsi Százas táblázatban” még akár komoly összefüggéseket is fel lehet fedezni ebben a témában. A globális felmelegedést tagadóknak csak jelzem, hogy ezek közül két tény is megkérdőjelezhetetlen. A táblázatból, illetve a sokszoros teljesítők elbeszéléséiből is ismert, hogy a 2005-ös év kíméletlen kánikulája okozta az eddigi legalacsonyabb teljesítési arányt. Ha ehhez hozzá vesszük továbbá, hogy az elmúlt 7 évben inkább a napközbeni meleg / kánikula volt a jellemző időjárás, bizony nem túlzok, hogy a melegre általában fel kell készülni. És hogy a meleggel való külön párharcban úgy érezd magad, mint a Fekete Lovag a Gyalog Galoppban, arról az útvonal is gondoskodik. Lényegében a dél(után)i legnagyobb meleg a Kesztölc – Tokod közötti szakaszra esik, ahol talán csak a Nagy-Gete emelkedőjén találsz itt-ott árnyékot. Itt minden adott (lenne) a strandoláshoz, így a kellékek is legyenek adekvátak: sapka, naptej, víz. Meg víz. És még több víz. Sokszor gondolok ezen a szakaszon arra, hogy a KATLAN biztosan a szervezők bosszúja a nevezési rendszeren állandóan zsörtölődő résztvevők miatt. Így, vagy úgy, de itt nincs kibúvó, jó tanács, vagy praktika és nem lehet kiegyezni egy döntetlenben, mint a Fekete Lovagnak. Ezt túl kell élni valahogy.

U/Ú – útvonal

A Kinizsin nehéz eltévedni, de mondjuk nekem első alkalommal sikerült egy plusz 300m-s oda-visszát beletenni. Ettől függetlenül az útvonal követése ebben az esetben nem tartozik a megoldhatatlan feladatok közé. Kezdjük azzal, hogy 99%-ban jelzett turista utakon vezet. Ráadásul a táv hosszához képest relatív kevés a jelzésváltás, Kesztölcről lényegében (a Hegyes-kői kitérőt nem számítva) 50 km végig a kéken, aztán 15 km a sárgán. Az útvonal 50%-a tehát az Országos Kéken visz, ami köztudottan az egyik legjobban festett és karbantartott jelzés. Ha még ehhez hozzávesszük Rakk Gyula pótolhatatlan térképészeti munkáját az itiner és térképvázlatok kapcsán, akkor talán minden első bálozót meg lehet nyugtatni. Végül nem szabad elfelejteni a tömegfaktort sem. Nagyon kevés olyan szakasz lesz (az első 50km-en lényegében kizárt), ahol egyedül leszel és nem tudsz segítséget kérni, ha problémád lenne. Ettől függetlenül itt is aranyszabály, hogy az előtted haladó sporttárs is járhat tévúton, mivel ő meg pont gondolhat arra, hogy szólnál neki hátulról, ha rossz lenne az irány. Ezért mindig a jelzésnek higgy, ha bármikor bizonytalan lennél, várj meg egy sporttársad és a) ha tíz percen belül nem jön senki, biztosan rossz helyen vagy b) a „szerinted jó helyen vagyunk?” kérdéssel együtt azért mindig kérdezd meg, hányszoros teljesítő ;)   

Ü – ülés

Sokan azt gondolhatják előzetesen, hogy a pihenőidőnek nincs túl sok jelentősége, mivel 24 órába bármennyi ülés (azaz nem haladás) belefér. Ez annyiban igaz is, hogy megfelelő tempónál (átlag 5km/h -s mozgási sebességnél) viszonylag sok időd marad pihenni. Mégis, a pihenőidőt véleményem szerint éppúgy előre meg kell tervezni, mint az egyes résztávok idejét, valamint a táplálkozást. Sajnos a rögtönzés („majd leülök, ha fáradt vagyok”) itt sem szokott előzetesen jót ígérni, ezért rendkívül fontos, hogy legyen egy sorvezető, amihez az egész nap folyamán tarthatod magad. Így mindig tudni fogod, hol kell kicsit jobban összekapnod magad (ha csúszás lenne), vagy hol engedhetsz meg egy kicsit hosszabb pihenőt. A pihenési „stratégia” szintén erősen eltérő lehet. Az izmok működése és a kihűlés elkerülése érdekében azonban értelemszerűen a rövidebb pihenések (akár többször) a szerencsések. Ettől függetlenül nem érdemes a pihenést sem „alultervezni”, hiszen néha megdöbbentő, hogy milyen hamar eltelik 5 perc. Mindig lehetnek tőled független tényezők, sorban állás a boltban, vagy a mellékhelyiségnél, előre nem tervezett technikai szünet (zoknicsere, ruha igazítás), ezek mind-mind időigényes dolgok. Nálam a már bevált módszer, hogy Dorogra (CBA és felkészülés a Katlanra), Tokod/Mogyira (fröccs és zoknicsere), valamint Bányahegyre (gulyásleves és átöltözés éjszakára, végső italfeltöltés) tervezek hosszabb (15-20 perces) pihenőt. Látható, hogy ez már önmagában legalább egy óra, így a többi, kisebb pihenőkkel az ülés (állás) könnyen elérheti a 1,5-2 órát még haladó szinten is. Természetesen ebből mindig van lehetőség „faragni” (van olyan pihenőpont, amit a 3 év alatt elhagytam), de egyrészt fontos, hogy tisztában legyél a saját képességeiddel, másrészt a pihenés éppúgy szükséges része (kinek több, kinek kevesebb) a teljesítménynek. Ráadásul a pihenés – a szénhidráthoz hasonlóan – a túra előtti napokban indul, el sem tudnád képzelni, mennyire fontos, hogy a túra hetében legyen meg a napi 7-8 (akár több!) óra alvás. Magam részéről már-már babonaszerűen ragaszkodom a túra előtti „táncrendhez”: szerda - uszoda; csütörtök - átmozgató masszázs; péntek - pihenés, ami a csövön kifér (esetleg szabi).

A 15 percbe sok minden belefér. És bocs, de elfogytak a tájfotók...

img_20180526_163404.jpg

V – vízhólyag

Ha olvastad és megfogadtad a „C” „L” „P” „ZS” betűk alatti információ-cunamit, akkor ezzel a betűvel nincs dolgod és ugord át…

Ha még mindig olvasnál akkor legalább látom, hogy nem fogadod meg a tanácsaimat, ezért ebben az esetben is nyugodtan ugorj – akár a végére, vagy másik blogra is.

Viccet félretéve, tudom jól, hogy hosszú távú túrázás vízhólyag nélkül olyan, mint Dallas Bobby nélkül. Legalább olyan hosszú ideig én is így gondoltam, mint ahány évadot megélt a Dallas. Természetesen bármikor előjöhet vízhólyag, ezért talán az sem baj, ha ebben a kérdésben van némi tapasztalatod. Sokan a menet közbeni kiszúrásban és a cérnával való bűvészkedésben hisznek. Én magam azt gondolom, hogy a megelőzés mindig jobb, ezért, ha már azt érzed, hogy van valami kialakulóban, inkább állj meg és ragaszd le Leukoplasttal. Régebben csináltam én is, még ha nem is éreztem semmit, akkor is megálltam 15 km-ként egy gyors ellenőrzésre a biztonság kedvéért. A már kialakult vízhólyagot én a túra napján nem bántanám, mert nem lehet sterilen kiszúrni és a friss hólyag alatti bőrfelület sokkal érzékenyebb, mint maga a bevizesedett hólyag. Más sporttársak észrevételei alapján erre (a kialakult hólyagra) részben megoldás lehet a kifejezetten erre a célra készült vízhólyagtapasz (a francia kék sportáruházban kapható állítólag erre nem rossz). Ettől függetlenül a vízhólyag egyben hasonlít bármelyik Szomszédok epizódra is: jobb visszaemlékezve, poénkodva beszélni róla, mint átélni hétről hétre.

W – wc

Kevésbé tapasztalt túrázók körében sokszor felmerül, hogy az ember hogy végzi el szükségleteit egy nap alatt az erdőben. Ehhez sem árt némi tapasztalat, de erről mindig az Üvegtigris klasszikus jelenete jut eszembe, amikor Bodrogi Gyula bácsi 360 fokban körbemutat a potenciális (és használható) illemhelyekre utalva. Fiúk értelemszerűen előnyben, de ha valamilyen oknál fogva a fák között nem éreznéd a késztetést, azért Dorogon „bárhol”, Tokodi pincéknél, Mogyorósbányán a Kakukkban, Péliföldszentkereszten a kávézónál találsz épületen belüli kényelmet, illetve a rajtnál, Bánya-hegyen és Koldusszálláson is van emlékeim szerint Toi Toi. Amúgy „jó hír”, hogy intenzív mozgás esetében a gyomorfunkció lelassul, mivel a vérre más testrészeknél van nagyobb szükség, így ha nem eszel össze-vissza, ez a kérdéskör talán nem is lesz akkora probléma. Mindentől függetlenül, ha a Kinizsire netalán a Bear Grylls összes videójának megnézésével készültél, és emiatt kizárólag egyetlen használati tárgyat hoznál magaddal a túrára, az a nedves törlőkendő legyen.

X/Y – xylophon

Na, erre itt nem lesz szükséged… ;)

Remélem, kedves olvasó, elnézed nekem ezt a megúszós szóválasztás, különösen azok után, hogy az LY-nél sem a lyuk, illetve a TY-nél sem a tyúk előtaggal motoroztam.

(Amúgy mókás emlék, hogy egyik évben a rajtban előttem álló fiúnak az igen csak termetes zsákjára rá volt erősítve két hangszóró (!). Mikor óvatosan rákérdeztem, hogy ennek mi lesz a szerepe, azt mondta, hogy első alkalommal jött, és hogy legnagyobb „félelme” előzetesen az, hogy éjszaka az erdőben mit fog csinálni, ezért a legszuperebb salsa-válogatással készült. Félig viccesen, félig komolyan mondtam neki, hogy ha éjjel a csönd és a társaság hiánya lesz a legnagyobb problémája, akkor valószínűleg nincs min aggódnia, mert sikeres teljesítő lesz. Sajnos nem tudom, mi lett vele, de ha valami fatális véltelen folytán olvasnád ezt és magadra ismersz, jelezz a kommentben, kedves túratárs!)

Z – zokni

Ahogy Bonnie Clyde nélkül, Olivia John nélkül, Bridget Jones Mr. Darcy nélkül, Batman Robin nélkül, úgy a tökéletes cipővel sem mész semmire megfelelő zokni nélkül. Pedig tulajdonképpen a szabály itt is nagyon egyszerű: minél vékonyabb, minél gyorsabban száradó, minél kevesebb pamutot (gyapjút) tartalmazó, minél technikaibb anyagból készült termék lesz a nyerő. Léteznek továbbá kompressziós változatok is, ebben én magam nem is a kompresszió hatását érzem áldásosnak, hanem azt a tulajdonságát, hogy a szorosabb kivitel alig csúszkál a lábadon, így sokkal kevésbé dörzsöli a lábfejedet. Első ránézésre talán ijesztőnek tűnhet a profi (terep)futózoknik ára, de nem javaslom, hogy pont ebben a kérdéskörben köss kompromisszumot. Megfelelő zokni nélkül ugyanis a nevezési díjat fogod „feleslegesen” kifizetni, pedig ugyanilyen árszinten már tényleg profi zoknit lehet kapni. Korábban már említettem, hogy egy cserezokni mindig legyen nálad, amit féltávnál cserélve lényegében megkapod a Libero marketingeseinek különdíját (is): jönni fog a tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzés.

Zs – zsák

Mármint a hátadon. A depózásnál már volt róla szó, hogy a Kinizsi szerény véleményem szerint nem túlélő- hanem teljesítménytúra. Természetesen bárki számára lehet szempont (kihívás), hogy zéró külső segítség nélkül teljesítse a túrát, de én még nem láttam senkit, aki 6 palack Szentkirályit cipelt volna. Ergo itt is mindent a teljesítésnek kell alárendelni és a lehető legkisebb súllyal érdemes nekivágni a 100 km-nek. Még egy kisebb (5-10 literes) tele hátizsák a cipelt folyadékkal együtt számolva is simán eléri a 3-4 kilót, azaz ha csak nem súlymellénnyel edzel minden nap, ekkora plusz terhet bizony az izomzatod is meg fog érezni. Tanulmányozd gondosan az időjárás-előrejelzést, ne vigyél felesleges ruhát és tudd kívülről az étel – ital beszerzési pontokat. Ha a túra végén a zsákodban fel nem vett (tiszta) ruhát, vagy el nem fogyasztott ételt/ italt találsz, úgy mindig van hova fejlődni. Idővel nyilván egyre tapasztaltabb leszel ebben a körben is, így az a további jó hírem is van, hogy ekkor már nem kell ilyen hülye blogokat olvasnod többet… ;)

Ettől függetlenül azért köszi, hogy velem tartottál.

Mindenkinek szép időt, elég szénhidrátot és sikeres teljesítést kívánok!

Meg sok ilyet:

img_20190522_220448.jpg

Kinizsi 100 ABC

2. rész

img_20170527_160741.jpg

J – játék a számokkal

Ahogy volt már róla szó az előző részben, számomra a mentális felkészülés egyik alapvető része a ráhangolódás. Ez legkésőbb szükségszerűen a regisztrációval elindul, de a május már alapvetően erről szól. A többszörös teljesítő barátaimmal megy a levelezés, közös túrázás és az emlékek felidézése. De amíg nem volt ennyi élmény, addig megszállottan bújtam Csetneki Sanyi hiánypótló Kinizsi statisztikáit. Sanyi „világa” a jó értelemben vett megszállottsággal vegyes rendkívüli alaposság szótári alakja. Néha még most is azon kapom magam, hogy egy unalmasabb novemberi napon megnyitom a kedvencek között elmentett URL-t és azon gondolkozom, hogy Sanyi sportteljesítménye vagy elemző-képessége a kiemelkedőbb. Jogász létemre képes vagyok percekig elmerülni ezekben a számokban és kimutatásokban, és büszkeséggel tölt el, hogy teljesítőként – bitek és statisztikai adatok formájában – része vagyok ennek az univerzumnak. Te se maradj le erről az élményről!

http://turazokni.hu/kinizsi-adatbazis/index.html

http://csetneki.hu/birodalom/

K – köröm

Bár erről még valószínűleg Sanyinak sincs konkrét statisztikája, de a feladások nagy része (a relatív időtúllépés mellett) a láb térd alatti részének valamilyen traumás elváltozásából fakad. Valószínűsíthető, hogy az ember izomzata mindig képes lenne „még egyet” mozdítani a lábon, de ha mindeközben a körömágyon a középkori inkvizíciót megszégyenítő tortúra zajlik, akkor ott nincs mit tenni. Gyorsan szögezzük le: amennyiben a túrázásra (futásra) használt cipőd bármelyik (!) körömágyadon színelváltozást okoz, akkor azt a cipőt dobd ki (add vagy ajándékozd el) és ugorj a „C” betűre. Ha a cipődnek amúgy nem szokása Újpest szurkolóvá „festeni” a körömágyadat, akkor is kötelező művelet a túra előtti körömápolás. Tudom, furcsa ezt így olvasni és tisztában vagyok vele, hogy az itt böngésző sporttársak felnőtt emberek, de az is tudom, hogy milyen komoly problémákat okozhat akár csak pár mm-rel hosszabbra hagyott köröm. Ugyanakkor itt sem szabad semmit a véletlenre bízni, így nem javaslom, hogy a túra előtt pár nappal babráljuk a legfontosabb testrészen, így határozott javaslatom a túra előtti 7-10 napon elvégezni a teendőket.

L – Leukoplast & lanolin

Ha valami furcsa véletlen folytán úgy adódna, hogy a túra során éjszaka egyedül lépkedsz, akkor is nyugtasson a tudat, hogy ők veled vannak. Mert nekik mindig veled kell lenniük! Sok éven keresztül lényegében az egész sarkamat és a kényes helyeket (a talp és ujj részeket) is leragasztottan előzetesen. Ezzel a módszerrel elejét lehet venni (vagy legalább késleltetni) a dörzsölésből fakadó problémáknak. Azóta megtaláltam a nekem ideális cipőt és tulajdonképpen már erre sincs szükségem, de az előzetes Leuko-zás szerintem hasznos lehet azokon a helyeken, ahol tudod, hogy gond szokott lenni. Ugyanakkor ez a művelet is igényel tapasztalatot és körültekintést, mert a tapasznak tökéletesen kell illeszkednie a bőrfelületre, ellenkező esetben a két „réteg” között ki tud alakulni vízhólyag. Ilyen hosszú távon (és főleg melegben) a legtökéletesebben feltett tapasz is elcsúszhat, de az útközbeni leszedést nem javaslom, inkább ragassz rá egy következő réteget. A lanolin (gyapjúzsír) is igen hasznos, a benne lévő zsír lényegében taszítja a vizet, így a láb nehezebben vizesedik és puhul fel. Pár éve használom kifogástalan hatékonysággal. Nem minden patikában adnak így magában (alapvetően egy krémekhez használt alapanyag), de neten és bioboltokban is beszerezhető. Mindkettő kis helyen elfér és nem jelent súlyt, én nem indulok el nélkülük.

Ly – Lyányok Kesztölcön

Helyszín: Kesztölc, Akácos u. 28.

Időpont: minden év Kinizsijén a déli órákban

Főszereplő: két tündér

Kellékek: egy sárga slag, asztal, két szék, aprósütemények, egy határtalanul kedves család

Expozíció: A Kinizsi 100 résztvevői haladnak át Kesztölcön, még ízlelgetik a hot-dog és a helyi borászok / kistermelők kézműves termékeinek ízét a szájukban.

Bonyodalom: 30 km után vagyunk, itt-ott jelez már a test és nehézkes a mentális tudat, hogy még kétszer ennyi hátravan.

Tetőpont: A két főszereplő egy sárga slaggal, hihetetlen lelkesedéssel és a mai világban olyan ritkának számító önzetlenséggel tereli vissza a fáradt és általában izzadtságával küzdő túrázót a komfortzónán belüli világba. 

Végkifejlet: EZ A TÚRA KATARZISA!

Nem kérdés, enélkül a jelenet nélkül a Kinizsi 100 (nekem) kevesebb lenne. Ahogy a világ is…

img_20180526_123753.jpg

M – magnézium

Az iménti spirituális világból térjünk vissza a sokkal szárazabb tényekre. Az izomzatnak magnéziumra van szüksége a normális működéshez. Megnyugtatlak, a K100 minden, csak nem normális izomműködés. Ezért ezen a téren sem árt némi előkészület. Feltételezzük (reménykedjünk), hogy az indulók nagy része az év többi napján is sportol ezt-azt, így könnyen lehet, hogy eleve szedsz valamilyen magnézium készítményt. Nyilvánvaló, hogy a magnézium sem csodafegyver, teljesen értelmetlen többszörösen túladagolni a túra alatt. Ha már 25 km-nél görcseid vannak, az nem a magnéziumhiány jele, hanem inkább az izomzatod jelzi, hogy jövőre kicsit többet készülj (vagy pihenj!) a túra előtt. Ettől függetlenül érdemes lehet a túra előtti napokban (hétben) már emelni az adagot (ha eddig napi egy tablettát szedni, akkor mondjuk kettőre, és a túrazsákban is legyen nálad mindig. Szerencsére az Mg is kapható már minden halmazállapotban, tabletta, különböző folyékony „shot”-ok és bekeverhető porok formájában is. Mindegy melyikek használod, itt is elmondható, ami minden ételre / italra igaz: csak olyan próbálj a túra napján, amelyt már korábban is. A százas nem a kísérletezések hely és ideje!

N – nevezés

Szívesebben futok fel a Nagy-Getére 30 fokban inkább kétszer, mint hogy erről a témakörről írjak. De hát ez van, a nevezési folyamatról való vélemény felvállalása olyan, mint a nevezés maga: szükségszerű. Tényszerű, hogy vannak jobban kitalált és lebonyolított nevezésű versenyek. Ugyanakkor az is kíméletlen tény, hogy az elmúlt 4 évben (az ideit is már ideszámolva) nekem minden évben gond nélkül ment minden, ezért számomra igazából érthetetlen, hogyan lehet ezen ennyit problémázni, átkozódni, vagy sokszor a szervezőket szidni minősíthetetlen stílusban. A regisztráció kb. 40 másodperc és nagyjából fél órámba telik a személyes nevezés intézése a megadott pontokon. Tudom, a helyszínen reggel vannak torlódások és ebből a szempontból, az előzetesen nevezőknek valamivel egyszerűbb. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy ez egy népszerű rendezvény, éppen ezen népszerűség miatt van ilyen sok jelentkező, amelyet valahogy kezelni kell a szervezőknek. A hőbölgőknek mondom, hogy idén az Ultrabalatonon 22 perc (!) alatt teltek be a csapathelyek, pedig ott tízezres nagyságrendű résztvevő van. Próbáltam olyan nemzetközi versenyre regisztrálni, ahol H-A-T-V-A-N_M-Á-S-O-D-P-E-R-C (!) alatt telt be a 700 hely. És hogy tovább ne menjek, a jelenleg legismertebb európai terepversenyen, az UTMB-n már nincs is regisztráció, csak sorsolás az amatőröknek. Résztvevőként szerintem két dolgot tehetsz: vagy elfogadod, hogy itt ezek a játékszabályok, vagy rendezz egy saját versenyt, ahol te határozod meg a nevezés feltételeit.

O – orvosi igazolás

Kell, de minek? Meghamisítod, de miért? Ahogy a hegycsúcs is innen nézve emelkedő, onnan nézve lejtő, az orvosi igazolásnak is két vetülete van. A szervezői oldalról nyilvánvaló, hogy a 2000-es évekig az orvosinak valószínűleg volt létjogosultsága, amikor is a K100 az emberi „teljesítmény” felfoghatatlan (hegy)csúcsa volt. A manapság, amikor kapásból fel tudok sorolni 15-20 olyan versenyt (kihívást, túrát, stb.) ami ennél jóval keményebb már kis hazánkban is, és lényegében minden hétvégén tudsz ultra távot teljesíteni, orvosi igazolást kérni olyan, mint érettségin kikérdezni a szorzótáblát. A legbosszantóbb az egészben számomra az, hogy eddig soha, senki nem nézte meg, vagy ellenőrizte le sem annak létét, sem a tartalmát! A legnagyobb álszentségnek gondolom, hogy bár a nevezési lapon még a helyes „tartalom” tekintetében is van előírás, simán átveheted a chipet anélkül, hogy ezt bárki ellenőrizné. Talán ez az a pont, ami nyilvánvalóvá teszi az egész rendszer értelmetlenségét. Ugyanakkor a résztvevői oldalról nézve nem is tudom, mi a megdöbbentőbb: az, hogy mennyien hamisítják az igazolást, vagy, hogy ezt mennyien vállalják fel büszkén. Én tényleg nem vagyok erkölcs-csősz és nem akarom ezt a magatartást minősíteni (megteszi azt a Btk. 342. §), de számomra ez a jelenség épp olyan érthetetlen, mint az orvosi igazolást kérni egy tömegsport rendezvényen. Egyszóval ebben a kérdésben kb. ugyanaz az „üzenetem” mind a szervezők, mind az orvosit meghamisítók részére: „Légyszi, neeeeeeee!”

Ö – ötvenes

A túra népszerűsége és patinája rengeteg embert vonz, talán olyanokat is, akiktől távol áll a természetjárás (akár a sport is!), egyszerűen ki szeretnék próbálni magukat ezen a téren és részt venni ezen a kihíváson. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj. Előfordult, hogy beszélgettem olyan sporttárssal, akinek a Kinizsi volt az első teljesítménytúrája. Én mindenkinek azt mondom, hogy tulajdonképpen száz km legyaloglására valószínűleg mindenki képes fizikálisan, és ahogy korábban is írtam, a mentális tényezőknek legalább ekkora szerepe van. Valószínűleg le lehet gyalogolni a K100-at a fotelből felpattanva is, nulla sportmúlttal, de kérdés, hogy megéri-e kockáztatni egy komolyabb sérülést, illetve fizikai vagy mozgásszervi sokkhatást. Vajon a maratont lefutni miért nem jut eszébe senkinek a fotelből? Ettől függetlenül vallom, hogy száz kilométerre is – a maratonhoz hasonlóan – rövidebb távokon kell (és lehet!) felkészülni. Az ezzel kapcsolatos ökölszabály szerintem az, hogy akkor van értelme elgondolkozni a 100 km-en, ha nagy magabiztosággal tudsz teljesíteni bármilyen hazai 50 km-es teljesítménytúrát 11 óra alatt. Egész egyszerűen ekkora átlagsebesség szükséges ahhoz, hogy a Kinizsin ne legyél folyamatos időzavarban és ne veszítsd el a motivációdat már féltávnál, ami az esetek 90%-ban a feladáshoz vezet. De ahogy a maraton sem kettő darab félmaratonból áll, úgy a 100 km sem kettő 50 km-es túra! Önmagában a 11 órán belüli 50 km még nem predesztinál a K100 teljesítésére, de az esélyeidet jócskán megnöveli. Ha engem bárki megkérdene, biztosan azt mondanám, hogy inkább egy ilyen sikeres teljesítést kellene igazolni a nevezés mellé, mint kellemetlen dialógusokba bonyolódni a háziorvosoddal az előbb említett igazolás miatt. Ráadásul említettem már, hogy minden egyéb „technikai” feltételt 50 km alatt bőven le lehet tesztelni, gondolok itt különösen a ruházatra, hátizsákra, folyadék- és ételigényre, valamint egyéb kiegészítőkre (fejlámpa, túrabot, stb.). Szóval, ötvenre fel!

P – pedikűr

Könyvelő, ügyvéd, fogorvos, hentes, villanyszerelő, zöldséges. Sehova nem jutottál még az életben, ha ezek közül nem rendelkezel egy állandó, bármikor bevethető és megbízható kontakttal. Sosem gondoltam volna, hogy férfiként eljutok oda, hogy már a pedikűrös száma is lassan a kedvencek között van a telefonban. Pedig, ha jól belegondolunk, nem olyan bonyolult összefüggés ez (sem). A köröm címszó alatt már részben érintettem, de mivel itt és most nem a hüvelygombáról van szó, hanem a bőrkeményedésről, így hölgyek és urak is itt maradhatnak. Különösen érintett vagy, ha ne adj’ isten keménytalpú, vagy magas sarkú cipőben jársz (állsz / ülsz) a nap x órájában. A teljesen nyilvánvaló biofizikai összefüggésen túl, saját magamon végzett (sokszor fájdalmas) emberkísérletem egyértelmű tézise: minél nagyobb fokú a bőrkeményedés a boka alatti rész egyes helyein, annál könnyebben és gyorsabban alakul ki a vízhólyag, hiszen a keményebb bőrfelület jobban mozog és dörzsölődik. Nincs mese, a túra előtti héten akár még egy edzés rovására is irány a pedikűrös. De természetesen ne a szaknévsorból válassz, csak olyanhoz menj, akit a könyvelőd, ügyvéded, fogorvosod, hentesed, villanyszerelőd, vagy zöldségesed ajánlott.

Q – qlacs

A már említett minimum 6-8 liter folyadék bevitelének alapvető feltétele, hogy legalább ennyi rendelkezésre is álljon. És bár vagány dolog forrásból inni (pl. a Péliföldszentkereszt előtti Szentkutat semmiképp ne hagyd ki), valamennyi folyadéknak mindig kell nálad lennie. Ebből a szempontból két kritikus rész van: a Katlan melege és a Koldusszállás utáni utolsó 17 km. Az előbbi a déli meleg és Gete kombójával, míg utóbbi a vízvételi lehetőség hiányával támad. Szinte minden újabb túrazsák alapvető tulajdonsága az ívózsák-kompatibilitás, így ezt én is kipróbáltam, de két okból nem jött be. Egyrészről tényleg idegesítő (hosszú távon) a lötyögés, másrészt a zsákban sokkal könnyebben megmelegszik a folyadék, így arra lettem figyelmes, hogy a 1,5 liter nagy részét mindig ki kellett öntenem. Éppen ezért váltottam a kulacsra (vagy bármilyen soft flask-ra) mivel ezek eleve jobban kezelhetők, és akit eddig nem győztem meg, annak van egy további kikezdhetetlen érvem. Az első Kinizsim majdnem ráment arra, hogy Dorogon (készülve a kánikulára) egy nagy adag elektrolit oldatot készítettem a Katlanra az ivózsákban. Igen ám, de még a Getére sem értem fel és a lötty úgy 43 fokos és nem mellesleg ihatatlan volt. Szóval használható (megiható) folyadék nélkül támolyogtam be Todokra, ahol megfogadtam, hogy mostantól a (sima) víz tekintetében Alekosz elvei mentén élek: mindig, minden körülmények között lesz nálam. A megoldás innentől adott volt: két darab 6 dl-es kulaccsal dolgozom, az egyikben mindig víz van, a másikat az aktuális helyzetnek (terepnek, ízlésnek) megfelelően töltöm újra.

img_20160528_184725.jpg

Kinizsi 100 ABC

1. rész

Minden kezdet nehéz, ezért fontos, hogy az alapok szilárdak és kőbe vésettek legyenek. Talán nem véletlen, hogy az iskolában is az ABC-vel kezdődik a tanulás. Három sikeres teljesítés után (PB: 18:48 – 2018) nálam ezek bizonyultak azoknak viszonyítási pontoknak, amelyek talán segíthetnek másoknak, elsősorban első bálozóknak, vagy eddig sikertelen teljesítőknek. Ez az én Kinizsi ABC-m, fogadjátok szeretettel:

A – „A” SZÁZAS

100, azaz száz. Igen, ez ennyi. Kilométer. A szépsége a maga egyszerűségében rejlik. Juss el Békásmegyerről Tatára, kisebb kanyarokkal 24 óra alatt. Fontos, hogy tiszteld a távot, de még fontosabb, hogy éld meg az élményt. Előzetesen készülj rá testben és fejben is, legyen meg a ráhangolódás. Várd úgy, mint egy randit (ha először próbálkozol, akkor legalább úgy, mint az első randit)! Útközben gyűjtsd az emlékeket, lesz rá időd. Utána pedig legyél büszke a teljesítményedre, táplálkozz az élményekből, vond le a tapasztalatokat (akár írhatsz blogot is ;) Ilyen ultratáv még a haladó túrázóknak / terepfutóknak is komoly kihívás, egyfajta nagybetűs ÜNNEP. Éppen ezért én magam úgy vagyok vele, mint a karácsonnyal. Egész évben várom és készülök rá, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, mindig izgalommal tölt el a napja (van is mindig meglepetés…) és csak azért vagyok szomorú másnap, mert aznap vagyunk a legmesszebb a következőtől.

B – Bányahegy

Szokták mondani, hogy a Kinizsi 70 km-nél kezdődik (igazán). Ez bizonyos értelemben igaz. Én mégis azt mondom, eddig tart, abból a szempontból, hogy Bányahegyig lényegében eldől, sikeres lesz-e a teljesítés. A feladási arányi itt (és Mogyin) a legmagasabb. Bányahegy mindenkinek vízválasztó. Haladók nagy célja sötétedés előtt ideérni, ha ez megtörténik, a 20 óra alatti teljesítés borítékolható. Kezdőknél a szabály szintén egyszerű: ha itt még értékelhető tempóban tudsz lépni és valamennyire egyben vagy, akkor már csak az a kérdés, hogy maradt-e legalább 7 órád a szintidőből. Ha igen, meglesz az! Végezetül: soha, ismétlem soha ne hagyd ki a gulyáslevest!

Bányahegy előtti naplemente:

img_20180526_202619.jpg

C – cipő

Ennyi bevezető után el is érkeztünk lényegében a legfontosabb részhez. Ha nem is olvasnál tovább, ezt a részt még mindenképp, mert a cipőválasztás alapvetően befolyásolja a teljesítést. Meggyőződésem, hogy a teljesítés csak egyharmad részben múlik a fizikai képességeken, de ugyanennyit számít a mentális képesség, valamint a technikai körülmények. Ez utóbbinak pedig kiemelt része a cipő. Ne feledd, 160.000 lépésre készülsz, nagyon nem mindegy, hogy a talpad kínzod, vagy kényezteted. Kihagyva a teljesen triviális szabályokat (új, nem bejáratott cipő tilos!, stb.) pár általános alapelv. Túrabakancs (pláne merevebb talppal) magyarországi telepviszonyok között felesleges, abban menj Ausztriába gleccsertúrára, vagy via ferratara. Sok évig gondoltam, hogy a túracipő kötelező „kelléke” a GTX felirat. Két vízhólyaggal telt Kinizsi után el sem tudom képzelni, miért nem hittem korábban a terepfutóknak. Az a cipő, ami nem engedi be a vizet, az ki sem engedi az izzadságot. Ha mindenáron dunsztolni akarsz, azt ne a lábaddal tedd, hanem csinálj kovászos uborkát télen. Szóval jól szellőző (semmiképp nem vízálló), minél könnyebb sport/futócipőt válassz. Előtte szerencsés, ha beleteszel legalább 100 km-t, akár rövidebb távokon is. A nagyobb problémák (méret, dörzsölés, rossz kaptafa) már 20-30 km után kijönnek, így ha rövidebb túrákon jól vizsgázik a cipő, nagy gond nem lesz százon sem.

D – depó(zás)

Van pár kérdéskör, ami minden Kinizsi előtt felmerül és jól érzékelhetően teljesen megosztja a résztvevőket (lásd még: indulás nevezés nélkül, nevezés, orvosi). Ha már K100 teljesítő vagy azért, ha azzá akarsz válni, azért kell hogy legyen véleményed erről (is). Én magam eddig egyszer sem depóztam, de nem ítélem el ezt a tevékenységet. Ultra távú terepversenyeken teljesen bevett, hogy egyes ellenőrző pontokra előre lehet küldeni csomagot (alapvetően ételt vagy ruházatot). Ha a Kinizsin ez adott lenne, én is szó nélkül előre küldeném az éjszakai „csomagot” (fejlámpa, hosszú ujjas, váltózokni) Bányahegyre. Én nem hiszem, hogy bármit levonna a teljesítmény értékéből, hogy nem cipelsz egész nap olyan súlyt, amire csak időszakosan van szükséged. Sőt, komolyabb versenyeken a depózás célja éppen a teljesítmény növelése, azaz, hogy a kisebb súllyal gyorsabb legyél. Szóval, nálam ez a „simán belefér” kategória , de egyetlen szempontra azért gondolj. Rejthet veszélyeket a tudat (és a tény), ha mondjuk Bányahegynél ott vár egy barát/családtag meleg étellel és kocsival, járó motorral és a tudattal, hogy ha beülsz, egy órán belül ágyban lehetsz… Szóval én Oscar Wilde-dal értek egyet: „I can resist anything except temptation”.

E, É – evés, étkezés

Megint egy kritikus problémakör. Zselé? Snickers? Rántott húsos szendvics? Egy kiló datolya? Müzliszelet? Hotdog by Hotdogman? Ebben a kérdésben nehéz tanácsot adni és nem is szeretnék, mindenkinek magának kell kitapasztalnia rövidebb távokon. Ismerek olyan, aki 15 tasak zselével lenyomta. Olyat is láttam (saját szememmel), hogy egy nagy zacskó datolya volt valakinél. Nekik vélhetően ez jött be, nekem biztos nem működne. Én arra figyelek, hogy 1-1,5 óránként egyek VALAMIT és elsősorban a változatosságban hiszek. Az út első felében többnyire szilárd étel is megy, de a második ötvenen (különösen Bányahegy után) már csak zselét tudok magamba préselni. A Bika-völgyi hotdog és a bányahegyi gulyásleves pedig obligát, ezek nálam a KINIZSI-„élményéhez” hozzátartoznak. Nem elhanyagolható szempont, hogy étellel is lehet kényeztetni a testet, a kulináris ajándék ultra távon simán felér egy mentális bombával. Ez az a nap, amikor nyugodtan lehet bűnözni is, ráadásul Dorogon és Mogyorósbányán lényegében bármit be lehet szerezni. Nálam ilyen kihagyhatatlan holtpont-killer a fagyi (jégkrém) a dögmelegben.

Csak a legszükségesebbek kerüljenek a zsákba ("3kg lett, maradhat?"):

img_20180525_215523.jpg

F - folyadék

Feltételezem, a folyadék jelentőségét nem nagyon kell ecsetelni. Saját és környezetemben lévő sporttársak tapasztalatai alapján egy 20-22 órás Kinizsin minden megerőltetés nélkül lemegy 6-8 liter folyadék, extrém esetekben több is. Itt az időjárás alapjaiban befolyásoló tényező, de ha az ABC-n kívül kérjük az alapfokú matematikai műveletek segítségét is, akkor jól látszik, hogy nem is beszélünk elképzelhetetlen mennyiségről. Nyilván ebben minden benne van, a változatosság földi helytartójaként nálam ebben szokott lenni víz, iso ital, kóla, elektrolit oldat, akár Red Bull és pár hosszúlépés – csak, hogy stílszerűek legyünk. Ha nem bírod a zseléket, jó hír, hogy elérhetőek már magas szénhidrát-tartalmú bekeverhető porok, amelyek akár az táv utolsó harmadában, akár a Katlan melegében jobban csúsznak az ételnél. Az útvonal sajátossága továbbá, hogy az utolsó 16 km-t leszámítva nincs olyan pontja a túrának, ahol ne jutnál vízhez 10 km-en (azaz két órán) belül.

G – Gerecse50

Lényegében egyidős a Kinizsivel, ugyanúgy 1981-ben rendezték meg első alkalommal. Tökéletesen illik a K100-ra való felkészülésbe, mind időpont tekintetében (április vége – Húsvéttól függően), mind az útvonal részbeni hasonlósága miatt. Ez utóbbinál különösen a Bányahegy – Koldusszállás közötti szakaszra gondolok, amely nappali bejárása a G50-n óriási előnyt jelenthet a K100 alatt. Ugyan a legkönnyebb K100 szakaszról beszélünk, de itt már biztosan éjszaka lesz, így jelentős magabiztosságot (és szárnyakat) adhat a terep ismerete. Mivel a Gerecse kifejezetten a könnyebb ötvenesek közé tartozik, így az alábbi ökölszabály állítható fel: akkor nem kell aggódni a fizikai felkészültségi faktor tekintetében, ha a G50-t különösebb megerőltetés nélkül hozod 10:00-10:30 óra alatt. 

GY – gyógyszer(tár)

Talán nem is gondolnánk, hogy a felkészülés egy bizonyos pontján szükségszerűen be kell térni egy gyógyszertárba egy szemmel is jól látható listával. Magnézium, Perskindol, lanolin, vazelin, Leukoplast, naptej. Egyes tételeket annyira fontosnak gondolok, hogy külön szócikk is lesz belőlük. Természetesen külön-külön is beszerezhetőek, de így csomagban vásárolva csak egyszer kell elmagyaráznod a pult másik oldalán álló 60 éves hölgynek (aki már a lista kb. harmadik tételénél kezd értetlenkedéssel vegyes felháborodással nézni rád), hogy miért viszel erdőbe olyan krémet, amelyet legfeljebb szoptatós anyukák szoktak bizonyos testrészükre kenni. Ezen a ponton két megoldásod van: büszkén vállald fel, hogy száz kilométer lesétálására vállalkozol, vagy csak simán kamuzd azt, hogy a családban lévő kismamának viszed. Nyugodt lehetsz, egyiket sem fogja elhinni…

H – holtpont 

Ezzel kapcsolatban egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy lesz. Mivel elkerülni lehetetlen, egyet tudsz tenni: felkészülsz rá és legyőzöd. A holtpont körülbelül olyan, mint amikor vizsgán (vagy az életben…) kapsz egy olyan kérdést, amivel kapcsolatban fogalmad sincs a válaszról. Erre a vizsgán (és az életben…) sem az a megoldás, hogy kapitulálsz, hanem inkább az, hogy a veszteségek minimalizálása mellett minél hamarabb túl leszel rajta és kikeveredsz a szituációból. Sőt, haladó szinten akár „várni” is lehet a holtpontot, hiszen úgyis eljön érted valamikor, mint Joe Black. Mivel Mr. Holtpont nem olyan kedves, mint Brad Pitt, ezért szerintem jobb szemtől szemben, teljes harci díszben várni. Közben pedig halkan, szinte magadban mantrázhatod Scott Jurek egyik leghasznosabb tanítását: „A fájdalom csak fáj”.

img_20170527_120910.jpg

I – indulás nevezés nélkül

Szintén egy olyan kérdés, ami minden évben előkerül és annyira megosztó, hogy valami miatt mindig a top3 komment-cunami közé tartozik a közösségi felületeken. Ha van nevezésed, ugorj a „J”-re. A támogatók (vagy el nem ítélők) fő érve mindig az, hogy az erdő mindenkié, illetve a szervezők úgysem adnak „semmit”, ezért miért ne indulhatna bárki. Egyetlen dolgot nem szabad el felejteni: a szervezők egy dolgot biztos adnak: a túrát – immár 38 éve… Hidd el, az év többi napján Hotdogman nem áll Kesztölc határában és a Pilis-nyeregben sem tudsz hideg kólát venni. Ezek a „szolgáltatások” azért vannak, mert a szervezők 38 éve megszervezik a túrát és van 1400 ember, aki befizeti a nevezési díjat. És félreértés ne essék, itt nem a nevezési díjról van szó. Hanem arról, hogy lehet, hogy egy nevezés nélküli sporttárs áll majd előttem a sorban, ő veszi meg az utolsó hotdogot, őt kell kerülgetni a Kevély emelkedőjén, vagy várni rá valamelyik TOI TOI WC-n. A „feketézők” nem is feltétlenül a szervezőket rövidítik meg, hanem a becsületesen nevező és elinduló 1400 sporttársat csapják arcon. Olyan ez, mint a strandon a közös medencébe pisilni…Simán elkerülhető lenne, és a legenyhébb szó, ami eszembe jut róla, az a „sportszerűtlen”.

Folytatása következik...Próbálok ezen az ABC-s úton is végigérni, lehetőleg szintidőn belül (azaz május 25-ig).

süti beállítások módosítása