Minden kezdet nehéz, ezért fontos, hogy az alapok szilárdak és kőbe vésettek legyenek. Talán nem véletlen, hogy az iskolában is az ABC-vel kezdődik a tanulás. Három sikeres teljesítés után (PB: 18:48 – 2018) nálam ezek bizonyultak azoknak viszonyítási pontoknak, amelyek talán segíthetnek másoknak, elsősorban első bálozóknak, vagy eddig sikertelen teljesítőknek. Ez az én Kinizsi ABC-m, fogadjátok szeretettel:

A – „A” SZÁZAS

100, azaz száz. Igen, ez ennyi. Kilométer. A szépsége a maga egyszerűségében rejlik. Juss el Békásmegyerről Tatára, kisebb kanyarokkal 24 óra alatt. Fontos, hogy tiszteld a távot, de még fontosabb, hogy éld meg az élményt. Előzetesen készülj rá testben és fejben is, legyen meg a ráhangolódás. Várd úgy, mint egy randit (ha először próbálkozol, akkor legalább úgy, mint az első randit)! Útközben gyűjtsd az emlékeket, lesz rá időd. Utána pedig legyél büszke a teljesítményedre, táplálkozz az élményekből, vond le a tapasztalatokat (akár írhatsz blogot is ;) Ilyen ultratáv még a haladó túrázóknak / terepfutóknak is komoly kihívás, egyfajta nagybetűs ÜNNEP. Éppen ezért én magam úgy vagyok vele, mint a karácsonnyal. Egész évben várom és készülök rá, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen, mindig izgalommal tölt el a napja (van is mindig meglepetés…) és csak azért vagyok szomorú másnap, mert aznap vagyunk a legmesszebb a következőtől.

B – Bányahegy

Szokták mondani, hogy a Kinizsi 70 km-nél kezdődik (igazán). Ez bizonyos értelemben igaz. Én mégis azt mondom, eddig tart, abból a szempontból, hogy Bányahegyig lényegében eldől, sikeres lesz-e a teljesítés. A feladási arányi itt (és Mogyin) a legmagasabb. Bányahegy mindenkinek vízválasztó. Haladók nagy célja sötétedés előtt ideérni, ha ez megtörténik, a 20 óra alatti teljesítés borítékolható. Kezdőknél a szabály szintén egyszerű: ha itt még értékelhető tempóban tudsz lépni és valamennyire egyben vagy, akkor már csak az a kérdés, hogy maradt-e legalább 7 órád a szintidőből. Ha igen, meglesz az! Végezetül: soha, ismétlem soha ne hagyd ki a gulyáslevest!

Bányahegy előtti naplemente:

C – cipő

Ennyi bevezető után el is érkeztünk lényegében a legfontosabb részhez. Ha nem is olvasnál tovább, ezt a részt még mindenképp, mert a cipőválasztás alapvetően befolyásolja a teljesítést. Meggyőződésem, hogy a teljesítés csak egyharmad részben múlik a fizikai képességeken, de ugyanennyit számít a mentális képesség, valamint a technikai körülmények. Ez utóbbinak pedig kiemelt része a cipő. Ne feledd, 160.000 lépésre készülsz, nagyon nem mindegy, hogy a talpad kínzod, vagy kényezteted. Kihagyva a teljesen triviális szabályokat (új, nem bejáratott cipő tilos!, stb.) pár általános alapelv. Túrabakancs (pláne merevebb talppal) magyarországi telepviszonyok között felesleges, abban menj Ausztriába gleccsertúrára, vagy via ferratara. Sok évig gondoltam, hogy a túracipő kötelező „kelléke” a GTX felirat. Két vízhólyaggal telt Kinizsi után el sem tudom képzelni, miért nem hittem korábban a terepfutóknak. Az a cipő, ami nem engedi be a vizet, az ki sem engedi az izzadságot. Ha mindenáron dunsztolni akarsz, azt ne a lábaddal tedd, hanem csinálj kovászos uborkát télen. Szóval jól szellőző (semmiképp nem vízálló), minél könnyebb sport/futócipőt válassz. Előtte szerencsés, ha beleteszel legalább 100 km-t, akár rövidebb távokon is. A nagyobb problémák (méret, dörzsölés, rossz kaptafa) már 20-30 km után kijönnek, így ha rövidebb túrákon jól vizsgázik a cipő, nagy gond nem lesz százon sem.

D – depó(zás)

Van pár kérdéskör, ami minden Kinizsi előtt felmerül és jól érzékelhetően teljesen megosztja a résztvevőket (lásd még: indulás nevezés nélkül, nevezés, orvosi). Ha már K100 teljesítő vagy azért, ha azzá akarsz válni, azért kell hogy legyen véleményed erről (is). Én magam eddig egyszer sem depóztam, de nem ítélem el ezt a tevékenységet. Ultra távú terepversenyeken teljesen bevett, hogy egyes ellenőrző pontokra előre lehet küldeni csomagot (alapvetően ételt vagy ruházatot). Ha a Kinizsin ez adott lenne, én is szó nélkül előre küldeném az éjszakai „csomagot” (fejlámpa, hosszú ujjas, váltózokni) Bányahegyre. Én nem hiszem, hogy bármit levonna a teljesítmény értékéből, hogy nem cipelsz egész nap olyan súlyt, amire csak időszakosan van szükséged. Sőt, komolyabb versenyeken a depózás célja éppen a teljesítmény növelése, azaz, hogy a kisebb súllyal gyorsabb legyél. Szóval, nálam ez a „simán belefér” kategória , de egyetlen szempontra azért gondolj. Rejthet veszélyeket a tudat (és a tény), ha mondjuk Bányahegynél ott vár egy barát/családtag meleg étellel és kocsival, járó motorral és a tudattal, hogy ha beülsz, egy órán belül ágyban lehetsz… Szóval én Oscar Wilde-dal értek egyet: „I can resist anything except temptation”.

E, É – evés, étkezés

Megint egy kritikus problémakör. Zselé? Snickers? Rántott húsos szendvics? Egy kiló datolya? Müzliszelet? Hotdog by Hotdogman? Ebben a kérdésben nehéz tanácsot adni és nem is szeretnék, mindenkinek magának kell kitapasztalnia rövidebb távokon. Ismerek olyan, aki 15 tasak zselével lenyomta. Olyat is láttam (saját szememmel), hogy egy nagy zacskó datolya volt valakinél. Nekik vélhetően ez jött be, nekem biztos nem működne. Én arra figyelek, hogy 1-1,5 óránként egyek VALAMIT és elsősorban a változatosságban hiszek. Az út első felében többnyire szilárd étel is megy, de a második ötvenen (különösen Bányahegy után) már csak zselét tudok magamba préselni. A Bika-völgyi hotdog és a bányahegyi gulyásleves pedig obligát, ezek nálam a KINIZSI-„élményéhez” hozzátartoznak. Nem elhanyagolható szempont, hogy étellel is lehet kényeztetni a testet, a kulináris ajándék ultra távon simán felér egy mentális bombával. Ez az a nap, amikor nyugodtan lehet bűnözni is, ráadásul Dorogon és Mogyorósbányán lényegében bármit be lehet szerezni. Nálam ilyen kihagyhatatlan holtpont-killer a fagyi (jégkrém) a dögmelegben.

Csak a legszükségesebbek kerüljenek a zsákba ("3kg lett, maradhat?"):

F - folyadék

Feltételezem, a folyadék jelentőségét nem nagyon kell ecsetelni. Saját és környezetemben lévő sporttársak tapasztalatai alapján egy 20-22 órás Kinizsin minden megerőltetés nélkül lemegy 6-8 liter folyadék, extrém esetekben több is. Itt az időjárás alapjaiban befolyásoló tényező, de ha az ABC-n kívül kérjük az alapfokú matematikai műveletek segítségét is, akkor jól látszik, hogy nem is beszélünk elképzelhetetlen mennyiségről. Nyilván ebben minden benne van, a változatosság földi helytartójaként nálam ebben szokott lenni víz, iso ital, kóla, elektrolit oldat, akár Red Bull és pár hosszúlépés – csak, hogy stílszerűek legyünk. Ha nem bírod a zseléket, jó hír, hogy elérhetőek már magas szénhidrát-tartalmú bekeverhető porok, amelyek akár az táv utolsó harmadában, akár a Katlan melegében jobban csúsznak az ételnél. Az útvonal sajátossága továbbá, hogy az utolsó 16 km-t leszámítva nincs olyan pontja a túrának, ahol ne jutnál vízhez 10 km-en (azaz két órán) belül.

G – Gerecse50

Lényegében egyidős a Kinizsivel, ugyanúgy 1981-ben rendezték meg első alkalommal. Tökéletesen illik a K100-ra való felkészülésbe, mind időpont tekintetében (április vége – Húsvéttól függően), mind az útvonal részbeni hasonlósága miatt. Ez utóbbinál különösen a Bányahegy – Koldusszállás közötti szakaszra gondolok, amely nappali bejárása a G50-n óriási előnyt jelenthet a K100 alatt. Ugyan a legkönnyebb K100 szakaszról beszélünk, de itt már biztosan éjszaka lesz, így jelentős magabiztosságot (és szárnyakat) adhat a terep ismerete. Mivel a Gerecse kifejezetten a könnyebb ötvenesek közé tartozik, így az alábbi ökölszabály állítható fel: akkor nem kell aggódni a fizikai felkészültségi faktor tekintetében, ha a G50-t különösebb megerőltetés nélkül hozod 10:00-10:30 óra alatt. 

GY – gyógyszer(tár)

Talán nem is gondolnánk, hogy a felkészülés egy bizonyos pontján szükségszerűen be kell térni egy gyógyszertárba egy szemmel is jól látható listával. Magnézium, Perskindol, lanolin, vazelin, Leukoplast, naptej. Egyes tételeket annyira fontosnak gondolok, hogy külön szócikk is lesz belőlük. Természetesen külön-külön is beszerezhetőek, de így csomagban vásárolva csak egyszer kell elmagyaráznod a pult másik oldalán álló 60 éves hölgynek (aki már a lista kb. harmadik tételénél kezd értetlenkedéssel vegyes felháborodással nézni rád), hogy miért viszel erdőbe olyan krémet, amelyet legfeljebb szoptatós anyukák szoktak bizonyos testrészükre kenni. Ezen a ponton két megoldásod van: büszkén vállald fel, hogy száz kilométer lesétálására vállalkozol, vagy csak simán kamuzd azt, hogy a családban lévő kismamának viszed. Nyugodt lehetsz, egyiket sem fogja elhinni…

H – holtpont 

Ezzel kapcsolatban egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy lesz. Mivel elkerülni lehetetlen, egyet tudsz tenni: felkészülsz rá és legyőzöd. A holtpont körülbelül olyan, mint amikor vizsgán (vagy az életben…) kapsz egy olyan kérdést, amivel kapcsolatban fogalmad sincs a válaszról. Erre a vizsgán (és az életben…) sem az a megoldás, hogy kapitulálsz, hanem inkább az, hogy a veszteségek minimalizálása mellett minél hamarabb túl leszel rajta és kikeveredsz a szituációból. Sőt, haladó szinten akár „várni” is lehet a holtpontot, hiszen úgyis eljön érted valamikor, mint Joe Black. Mivel Mr. Holtpont nem olyan kedves, mint Brad Pitt, ezért szerintem jobb szemtől szemben, teljes harci díszben várni. Közben pedig halkan, szinte magadban mantrázhatod Scott Jurek egyik leghasznosabb tanítását: „A fájdalom csak fáj”.

I – indulás nevezés nélkül

Szintén egy olyan kérdés, ami minden évben előkerül és annyira megosztó, hogy valami miatt mindig a top3 komment-cunami közé tartozik a közösségi felületeken. Ha van nevezésed, ugorj a „J”-re. A támogatók (vagy el nem ítélők) fő érve mindig az, hogy az erdő mindenkié, illetve a szervezők úgysem adnak „semmit”, ezért miért ne indulhatna bárki. Egyetlen dolgot nem szabad el felejteni: a szervezők egy dolgot biztos adnak: a túrát – immár 38 éve… Hidd el, az év többi napján Hotdogman nem áll Kesztölc határában és a Pilis-nyeregben sem tudsz hideg kólát venni. Ezek a „szolgáltatások” azért vannak, mert a szervezők 38 éve megszervezik a túrát és van 1400 ember, aki befizeti a nevezési díjat. És félreértés ne essék, itt nem a nevezési díjról van szó. Hanem arról, hogy lehet, hogy egy nevezés nélküli sporttárs áll majd előttem a sorban, ő veszi meg az utolsó hotdogot, őt kell kerülgetni a Kevély emelkedőjén, vagy várni rá valamelyik TOI TOI WC-n. A „feketézők” nem is feltétlenül a szervezőket rövidítik meg, hanem a becsületesen nevező és elinduló 1400 sporttársat csapják arcon. Olyan ez, mint a strandon a közös medencébe pisilni…Simán elkerülhető lenne, és a legenyhébb szó, ami eszembe jut róla, az a „sportszerűtlen”.

Folytatása következik...Próbálok ezen az ABC-s úton is végigérni, lehetőleg szintidőn belül (azaz május 25-ig).