R – rajt

Hát, akkor kezdjünk bele. Én legalábbis mindig így baktatok el a suli előtt május utolsó szombatján ¾ 7-kor. Nézem (és kerülgetem) a rengeteg embert, örülök, hogy az én chipem már a zsebemben és nem kell sorban állnom, aztán elhagyva az iskolát… beállok egy másik sorba. Készülj arra, hogy a rajtot sem lehet megúszni 20-30 perces közjáték nélkül. Persze, ennek is van egy hangulata, hiszen többen vagyunk, mint az átlag nézőszám bármelyik NB1-es fordulóban (a 25 és 40 km indulói is itt vannak javarészt), de azért mégis átvillan az agyamon minden évben, hogy biztosan ezt is lehetne gördülékenyebben csinálni. Mindegy, örömködés a haverokkal, szóba elegyedés ismeretlenekkel, csippantás, jó utat, aztán tűz! Időpontot tekintve, ha gyorsabb vagy (az szeretnél lenni), érdemes minél előbb elrajtolni, hogy a Kevély emelkedőin ne kelljen annyit előzgetned. De ha lassabb lennél (azaz az elsődleges cél a teljesítés), akkor abban is van ráció, hogy a 8 órához közelebbi időpontban indulj. Első alkalommal én így csináltam abból a megfontolásból, hogy így kb. 85 km környékén kapsz jutalmul egy napfelkeltét, amit előzetesen egy plusz motivációs tényezőként vártam. Úgy is lett, a Koldusszállás utáni emelkedőn jött a heliocentrikus világ egyik áldása, amely aztán a célig repített.

A rajttól már csak pár lépés és ezt fogod látni – ahogy én hívom: a világ legdrágább lepedője:

S – sör

Közismert, hogy a magyar ABC-ben „S”-sel kezdődik a legtöbb szó.

Szóval, ennél a betűnél volt a legtöbb lehetőségem.

Sajnos azonban, itt is csak egyet lehetett választanom.

Számomra egyértelmű volt, hogy a legfontosabbról írok pár gondolatot.

Számos pozitív hatása mellett folyékony, így könnyen csúszik és tele van vitaminokkal.

Sejtheted azonban magadtól is, hogy azért az alkoholnak nagyobb mennyiségben nincs jó hatása a teljesítményedre.

Számolj azzal, hogy egy bizonyos mennyiség felett jobban dehidratál, mint pótolná a folyadékveszteséget!

Szó nincs tehát arról, hogy a K100-ból kocsmatúrát csinálj és minden szembe jövő sörcsappal közelebbi barátságot köss!

Szintén nyilvánvaló, hogy a sörnél sem elhanyagolható szempont élvezeti értéke és az általa okozott örömforrás.

Serkentheti ezáltal testedet és mentális képességeidet is.

Semmiképp nem hagynám ki, és téged is arra bíztatlak, hogy egy-két pohárral megengedhetsz magadnak!

Sz – szénhidrát

Ahogy az autó sem megy benzin nélkül, így a legfontosabb kelléked a nagy nap folyamán a szénhidrát. Sportdiatetikai szempontból aktív mozgás esetén kb. 40-60 g szénhidrát és 100 kCal javasolt óránként. Nyilván a mennyiség függ az életkortól, testsúlytól, testtömegindextől, edzettségtől, tempótól, stb. Mivel azonban ezen a napon – még az edzettebbek is – extra igénybevételnek teszik ki a testüket, valamilyen számítást, vagy inkább úgy fogalmaznék, előzetes „tervet” kell készíteni a szénhidrát bevitelre. Magától értetődő, hogy 20-24 óra alatt nem mindig leszel éhes, sőt olyan is lesz, amikor egy falat sem megy le a torkodon, de a motort akkor is táplálni kell. Rossz hírem van azoknak is, akik szerint a rántott húsos szendvics mindent megold, hiszen egyrészről sajnos nullához közelít a benne lévő – használható – tápérték, és kevés olyan pontja lesz a túrának, amikor ideálisak lesznek a körülmények ennek jóízű elfogyasztásához. Éppen ezért hiszek az E/É-nél már leírt változatosságban - ha egy adott időben több lehetőség közül tudsz választani a zsákodból, így talán lesz olyan, amit akkor el tudsz fogyasztani. Itt sincsenek csodák, nem tudom elégszer leírni, hogy ezeket a saját preferenciákat kell kitapasztalni a 30-50 km-es túrákon. A szénhidrátbevitel egy további fontos része a túra előtti napokban a glikogén raktárak feltöltése. Előtte 1-2 nappal érdemes (jobb minőségű) szénhidrátokban (barna rizs, köles, quinoa, hüvelyesek, stb.) gazdag ételeket fogyasztani, de azért ezt sem kell túlzásba vinni, nehogy Mogyorósbánya legyen a Te Irapuato-d, mint a Mezey-féle csapatnak. A túra előtti napokban is a már bevált ételeket fogyaszd, semmi újítás, nem most kell kísérletezni a még sosem próbált szuper-szénhidrát készítményekkel, ha előtte még sosem fogyasztottad.

T- tempó / társaság

Valószínűleg sok első próbálkozó motivációja, hogy a Kinizsi egy „jó buli”. Vallom, hogy a nap folyamán meg kell találnod azokat a (szem)pontokat, amelyek összessége – a teljesítés élményén túl – vonzóvá tehetik a túrát, így hozva létre egy életre szóló emléket. Ugyanakkor sosem szabad elfelejteni, hogy az (ultra távú) teljesítménytúra / futás bizony kőkemény EGYÉNI SPORT! Kezdők között fel se merüljön, hogy egy nagyobb társasággal vágjatok neki a távnak. Megkockáztatom, hogy már egy három fős társaság ilyen próbálkozása is halálra van ítélve. Még a páros „teljesítés” is nagy rutint, összeszokottságot, valamint fegyelmet (figyelmet) igényel. Én első alkalommal egy többszörös teljesítő barátommal vágtam ugyan neki, de azzal a mindkettőnk által kimondott-kimondatlan tudattal, hogy jobb fizikális állapotban voltam nála. De ahogy fentebb írtam, ez önmagában kevés, vagy nem feltétlenül elég. A társam hely- és útvonalismerete, tapasztalata és nem utolsó sorban társasága nagyon sok pluszt adott, még ha éreztem is, hogy itt-ott tudnék gyorsabb lenni. Mivel azonban első alkalommal nálam csak a teljesítés volt a kitűzött cél, rábíztam magam, mert ő előtte mindig 23 – 23 és fél óra közötti idővel ért be, azaz tudtam: ha követem, nagy eséllyel közösen is be fogunk érni. Emiatt azóta is nagyon hálás vagyok neki, így nagyon megérdemli, hogy megemlítsem a nevét. Ha a rajtban megkeresitek tehát Teremi Balázst és nem tévesztitek szem elől, akkor szinte „biztos”, hogy sikeres teljesítők lesztek! Azóta egy nagyobb társasággal (6-7 fő) vágok neki a túrának, ahol mindenki rendkívül tapasztalt és sokszoros teljesítő, de magától értetődő, hogy a távon belül kialakulnak 1-2 fős csoportok, mert nincs két egyforma tempó, mindenki máskor éhes, máskor vannak szükségletei, másképp bírja az emelkedőt, vagy a meleget (hideget). Természetesen örülünk, ha összejön a közös fröccs Tokodon, de mindenkinek el kell fogadni, hogy ez nem lehet cél – legfeljebb eszköz.

Ty – tyű, de meleg van

Nincs még egy olyan személytől független, külső körülmény, ami jobban befolyásolná a teljesítést, mint az időjárás. A már említett Csetneki Sanyi féle „Nagy Kinizsi Százas táblázatban” még akár komoly összefüggéseket is fel lehet fedezni ebben a témában. A globális felmelegedést tagadóknak csak jelzem, hogy ezek közül két tény is megkérdőjelezhetetlen. A táblázatból, illetve a sokszoros teljesítők elbeszéléséiből is ismert, hogy a 2005-ös év kíméletlen kánikulája okozta az eddigi legalacsonyabb teljesítési arányt. Ha ehhez hozzá vesszük továbbá, hogy az elmúlt 7 évben inkább a napközbeni meleg / kánikula volt a jellemző időjárás, bizony nem túlzok, hogy a melegre általában fel kell készülni. És hogy a meleggel való külön párharcban úgy érezd magad, mint a Fekete Lovag a Gyalog Galoppban, arról az útvonal is gondoskodik. Lényegében a dél(után)i legnagyobb meleg a Kesztölc – Tokod közötti szakaszra esik, ahol talán csak a Nagy-Gete emelkedőjén találsz itt-ott árnyékot. Itt minden adott (lenne) a strandoláshoz, így a kellékek is legyenek adekvátak: sapka, naptej, víz. Meg víz. És még több víz. Sokszor gondolok ezen a szakaszon arra, hogy a KATLAN biztosan a szervezők bosszúja a nevezési rendszeren állandóan zsörtölődő résztvevők miatt. Így, vagy úgy, de itt nincs kibúvó, jó tanács, vagy praktika és nem lehet kiegyezni egy döntetlenben, mint a Fekete Lovagnak. Ezt túl kell élni valahogy.

U/Ú – útvonal

A Kinizsin nehéz eltévedni, de mondjuk nekem első alkalommal sikerült egy plusz 300m-s oda-visszát beletenni. Ettől függetlenül az útvonal követése ebben az esetben nem tartozik a megoldhatatlan feladatok közé. Kezdjük azzal, hogy 99%-ban jelzett turista utakon vezet. Ráadásul a táv hosszához képest relatív kevés a jelzésváltás, Kesztölcről lényegében (a Hegyes-kői kitérőt nem számítva) 50 km végig a kéken, aztán 15 km a sárgán. Az útvonal 50%-a tehát az Országos Kéken visz, ami köztudottan az egyik legjobban festett és karbantartott jelzés. Ha még ehhez hozzávesszük Rakk Gyula pótolhatatlan térképészeti munkáját az itiner és térképvázlatok kapcsán, akkor talán minden első bálozót meg lehet nyugtatni. Végül nem szabad elfelejteni a tömegfaktort sem. Nagyon kevés olyan szakasz lesz (az első 50km-en lényegében kizárt), ahol egyedül leszel és nem tudsz segítséget kérni, ha problémád lenne. Ettől függetlenül itt is aranyszabály, hogy az előtted haladó sporttárs is járhat tévúton, mivel ő meg pont gondolhat arra, hogy szólnál neki hátulról, ha rossz lenne az irány. Ezért mindig a jelzésnek higgy, ha bármikor bizonytalan lennél, várj meg egy sporttársad és a) ha tíz percen belül nem jön senki, biztosan rossz helyen vagy b) a „szerinted jó helyen vagyunk?” kérdéssel együtt azért mindig kérdezd meg, hányszoros teljesítő ;)   

Ü – ülés

Sokan azt gondolhatják előzetesen, hogy a pihenőidőnek nincs túl sok jelentősége, mivel 24 órába bármennyi ülés (azaz nem haladás) belefér. Ez annyiban igaz is, hogy megfelelő tempónál (átlag 5km/h -s mozgási sebességnél) viszonylag sok időd marad pihenni. Mégis, a pihenőidőt véleményem szerint éppúgy előre meg kell tervezni, mint az egyes résztávok idejét, valamint a táplálkozást. Sajnos a rögtönzés („majd leülök, ha fáradt vagyok”) itt sem szokott előzetesen jót ígérni, ezért rendkívül fontos, hogy legyen egy sorvezető, amihez az egész nap folyamán tarthatod magad. Így mindig tudni fogod, hol kell kicsit jobban összekapnod magad (ha csúszás lenne), vagy hol engedhetsz meg egy kicsit hosszabb pihenőt. A pihenési „stratégia” szintén erősen eltérő lehet. Az izmok működése és a kihűlés elkerülése érdekében azonban értelemszerűen a rövidebb pihenések (akár többször) a szerencsések. Ettől függetlenül nem érdemes a pihenést sem „alultervezni”, hiszen néha megdöbbentő, hogy milyen hamar eltelik 5 perc. Mindig lehetnek tőled független tényezők, sorban állás a boltban, vagy a mellékhelyiségnél, előre nem tervezett technikai szünet (zoknicsere, ruha igazítás), ezek mind-mind időigényes dolgok. Nálam a már bevált módszer, hogy Dorogra (CBA és felkészülés a Katlanra), Tokod/Mogyira (fröccs és zoknicsere), valamint Bányahegyre (gulyásleves és átöltözés éjszakára, végső italfeltöltés) tervezek hosszabb (15-20 perces) pihenőt. Látható, hogy ez már önmagában legalább egy óra, így a többi, kisebb pihenőkkel az ülés (állás) könnyen elérheti a 1,5-2 órát még haladó szinten is. Természetesen ebből mindig van lehetőség „faragni” (van olyan pihenőpont, amit a 3 év alatt elhagytam), de egyrészt fontos, hogy tisztában legyél a saját képességeiddel, másrészt a pihenés éppúgy szükséges része (kinek több, kinek kevesebb) a teljesítménynek. Ráadásul a pihenés – a szénhidráthoz hasonlóan – a túra előtti napokban indul, el sem tudnád képzelni, mennyire fontos, hogy a túra hetében legyen meg a napi 7-8 (akár több!) óra alvás. Magam részéről már-már babonaszerűen ragaszkodom a túra előtti „táncrendhez”: szerda - uszoda; csütörtök - átmozgató masszázs; péntek - pihenés, ami a csövön kifér (esetleg szabi).

A 15 percbe sok minden belefér. És bocs, de elfogytak a tájfotók...

V – vízhólyag

Ha olvastad és megfogadtad a „C” „L” „P” „ZS” betűk alatti információ-cunamit, akkor ezzel a betűvel nincs dolgod és ugord át…

Ha még mindig olvasnál akkor legalább látom, hogy nem fogadod meg a tanácsaimat, ezért ebben az esetben is nyugodtan ugorj – akár a végére, vagy másik blogra is.

Viccet félretéve, tudom jól, hogy hosszú távú túrázás vízhólyag nélkül olyan, mint Dallas Bobby nélkül. Legalább olyan hosszú ideig én is így gondoltam, mint ahány évadot megélt a Dallas. Természetesen bármikor előjöhet vízhólyag, ezért talán az sem baj, ha ebben a kérdésben van némi tapasztalatod. Sokan a menet közbeni kiszúrásban és a cérnával való bűvészkedésben hisznek. Én magam azt gondolom, hogy a megelőzés mindig jobb, ezért, ha már azt érzed, hogy van valami kialakulóban, inkább állj meg és ragaszd le Leukoplasttal. Régebben csináltam én is, még ha nem is éreztem semmit, akkor is megálltam 15 km-ként egy gyors ellenőrzésre a biztonság kedvéért. A már kialakult vízhólyagot én a túra napján nem bántanám, mert nem lehet sterilen kiszúrni és a friss hólyag alatti bőrfelület sokkal érzékenyebb, mint maga a bevizesedett hólyag. Más sporttársak észrevételei alapján erre (a kialakult hólyagra) részben megoldás lehet a kifejezetten erre a célra készült vízhólyagtapasz (a francia kék sportáruházban kapható állítólag erre nem rossz). Ettől függetlenül a vízhólyag egyben hasonlít bármelyik Szomszédok epizódra is: jobb visszaemlékezve, poénkodva beszélni róla, mint átélni hétről hétre.

W – wc

Kevésbé tapasztalt túrázók körében sokszor felmerül, hogy az ember hogy végzi el szükségleteit egy nap alatt az erdőben. Ehhez sem árt némi tapasztalat, de erről mindig az Üvegtigris klasszikus jelenete jut eszembe, amikor Bodrogi Gyula bácsi 360 fokban körbemutat a potenciális (és használható) illemhelyekre utalva. Fiúk értelemszerűen előnyben, de ha valamilyen oknál fogva a fák között nem éreznéd a késztetést, azért Dorogon „bárhol”, Tokodi pincéknél, Mogyorósbányán a Kakukkban, Péliföldszentkereszten a kávézónál találsz épületen belüli kényelmet, illetve a rajtnál, Bánya-hegyen és Koldusszálláson is van emlékeim szerint Toi Toi. Amúgy „jó hír”, hogy intenzív mozgás esetében a gyomorfunkció lelassul, mivel a vérre más testrészeknél van nagyobb szükség, így ha nem eszel össze-vissza, ez a kérdéskör talán nem is lesz akkora probléma. Mindentől függetlenül, ha a Kinizsire netalán a Bear Grylls összes videójának megnézésével készültél, és emiatt kizárólag egyetlen használati tárgyat hoznál magaddal a túrára, az a nedves törlőkendő legyen.

X/Y – xylophon

Na, erre itt nem lesz szükséged… ;)

Remélem, kedves olvasó, elnézed nekem ezt a megúszós szóválasztás, különösen azok után, hogy az LY-nél sem a lyuk, illetve a TY-nél sem a tyúk előtaggal motoroztam.

(Amúgy mókás emlék, hogy egyik évben a rajtban előttem álló fiúnak az igen csak termetes zsákjára rá volt erősítve két hangszóró (!). Mikor óvatosan rákérdeztem, hogy ennek mi lesz a szerepe, azt mondta, hogy első alkalommal jött, és hogy legnagyobb „félelme” előzetesen az, hogy éjszaka az erdőben mit fog csinálni, ezért a legszuperebb salsa-válogatással készült. Félig viccesen, félig komolyan mondtam neki, hogy ha éjjel a csönd és a társaság hiánya lesz a legnagyobb problémája, akkor valószínűleg nincs min aggódnia, mert sikeres teljesítő lesz. Sajnos nem tudom, mi lett vele, de ha valami fatális véltelen folytán olvasnád ezt és magadra ismersz, jelezz a kommentben, kedves túratárs!)

Z – zokni

Ahogy Bonnie Clyde nélkül, Olivia John nélkül, Bridget Jones Mr. Darcy nélkül, Batman Robin nélkül, úgy a tökéletes cipővel sem mész semmire megfelelő zokni nélkül. Pedig tulajdonképpen a szabály itt is nagyon egyszerű: minél vékonyabb, minél gyorsabban száradó, minél kevesebb pamutot (gyapjút) tartalmazó, minél technikaibb anyagból készült termék lesz a nyerő. Léteznek továbbá kompressziós változatok is, ebben én magam nem is a kompresszió hatását érzem áldásosnak, hanem azt a tulajdonságát, hogy a szorosabb kivitel alig csúszkál a lábadon, így sokkal kevésbé dörzsöli a lábfejedet. Első ránézésre talán ijesztőnek tűnhet a profi (terep)futózoknik ára, de nem javaslom, hogy pont ebben a kérdéskörben köss kompromisszumot. Megfelelő zokni nélkül ugyanis a nevezési díjat fogod „feleslegesen” kifizetni, pedig ugyanilyen árszinten már tényleg profi zoknit lehet kapni. Korábban már említettem, hogy egy cserezokni mindig legyen nálad, amit féltávnál cserélve lényegében megkapod a Libero marketingeseinek különdíját (is): jönni fog a tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzés.

Zs – zsák

Mármint a hátadon. A depózásnál már volt róla szó, hogy a Kinizsi szerény véleményem szerint nem túlélő- hanem teljesítménytúra. Természetesen bárki számára lehet szempont (kihívás), hogy zéró külső segítség nélkül teljesítse a túrát, de én még nem láttam senkit, aki 6 palack Szentkirályit cipelt volna. Ergo itt is mindent a teljesítésnek kell alárendelni és a lehető legkisebb súllyal érdemes nekivágni a 100 km-nek. Még egy kisebb (5-10 literes) tele hátizsák a cipelt folyadékkal együtt számolva is simán eléri a 3-4 kilót, azaz ha csak nem súlymellénnyel edzel minden nap, ekkora plusz terhet bizony az izomzatod is meg fog érezni. Tanulmányozd gondosan az időjárás-előrejelzést, ne vigyél felesleges ruhát és tudd kívülről az étel – ital beszerzési pontokat. Ha a túra végén a zsákodban fel nem vett (tiszta) ruhát, vagy el nem fogyasztott ételt/ italt találsz, úgy mindig van hova fejlődni. Idővel nyilván egyre tapasztaltabb leszel ebben a körben is, így az a további jó hírem is van, hogy ekkor már nem kell ilyen hülye blogokat olvasnod többet… ;)

Ettől függetlenül azért köszi, hogy velem tartottál.

Mindenkinek szép időt, elég szénhidrátot és sikeres teljesítést kívánok!

Meg sok ilyet: