J – játék a számokkal
Ahogy volt már róla szó az előző részben, számomra a mentális felkészülés egyik alapvető része a ráhangolódás. Ez legkésőbb szükségszerűen a regisztrációval elindul, de a május már alapvetően erről szól. A többszörös teljesítő barátaimmal megy a levelezés, közös túrázás és az emlékek felidézése. De amíg nem volt ennyi élmény, addig megszállottan bújtam Csetneki Sanyi hiánypótló Kinizsi statisztikáit. Sanyi „világa” a jó értelemben vett megszállottsággal vegyes rendkívüli alaposság szótári alakja. Néha még most is azon kapom magam, hogy egy unalmasabb novemberi napon megnyitom a kedvencek között elmentett URL-t és azon gondolkozom, hogy Sanyi sportteljesítménye vagy elemző-képessége a kiemelkedőbb. Jogász létemre képes vagyok percekig elmerülni ezekben a számokban és kimutatásokban, és büszkeséggel tölt el, hogy teljesítőként – bitek és statisztikai adatok formájában – része vagyok ennek az univerzumnak. Te se maradj le erről az élményről!
http://turazokni.hu/kinizsi-adatbazis/index.html
K – köröm
Bár erről még valószínűleg Sanyinak sincs konkrét statisztikája, de a feladások nagy része (a relatív időtúllépés mellett) a láb térd alatti részének valamilyen traumás elváltozásából fakad. Valószínűsíthető, hogy az ember izomzata mindig képes lenne „még egyet” mozdítani a lábon, de ha mindeközben a körömágyon a középkori inkvizíciót megszégyenítő tortúra zajlik, akkor ott nincs mit tenni. Gyorsan szögezzük le: amennyiben a túrázásra (futásra) használt cipőd bármelyik (!) körömágyadon színelváltozást okoz, akkor azt a cipőt dobd ki (add vagy ajándékozd el) és ugorj a „C” betűre. Ha a cipődnek amúgy nem szokása Újpest szurkolóvá „festeni” a körömágyadat, akkor is kötelező művelet a túra előtti körömápolás. Tudom, furcsa ezt így olvasni és tisztában vagyok vele, hogy az itt böngésző sporttársak felnőtt emberek, de az is tudom, hogy milyen komoly problémákat okozhat akár csak pár mm-rel hosszabbra hagyott köröm. Ugyanakkor itt sem szabad semmit a véletlenre bízni, így nem javaslom, hogy a túra előtt pár nappal babráljuk a legfontosabb testrészen, így határozott javaslatom a túra előtti 7-10 napon elvégezni a teendőket.
L – Leukoplast & lanolin
Ha valami furcsa véletlen folytán úgy adódna, hogy a túra során éjszaka egyedül lépkedsz, akkor is nyugtasson a tudat, hogy ők veled vannak. Mert nekik mindig veled kell lenniük! Sok éven keresztül lényegében az egész sarkamat és a kényes helyeket (a talp és ujj részeket) is leragasztottan előzetesen. Ezzel a módszerrel elejét lehet venni (vagy legalább késleltetni) a dörzsölésből fakadó problémáknak. Azóta megtaláltam a nekem ideális cipőt és tulajdonképpen már erre sincs szükségem, de az előzetes Leuko-zás szerintem hasznos lehet azokon a helyeken, ahol tudod, hogy gond szokott lenni. Ugyanakkor ez a művelet is igényel tapasztalatot és körültekintést, mert a tapasznak tökéletesen kell illeszkednie a bőrfelületre, ellenkező esetben a két „réteg” között ki tud alakulni vízhólyag. Ilyen hosszú távon (és főleg melegben) a legtökéletesebben feltett tapasz is elcsúszhat, de az útközbeni leszedést nem javaslom, inkább ragassz rá egy következő réteget. A lanolin (gyapjúzsír) is igen hasznos, a benne lévő zsír lényegében taszítja a vizet, így a láb nehezebben vizesedik és puhul fel. Pár éve használom kifogástalan hatékonysággal. Nem minden patikában adnak így magában (alapvetően egy krémekhez használt alapanyag), de neten és bioboltokban is beszerezhető. Mindkettő kis helyen elfér és nem jelent súlyt, én nem indulok el nélkülük.
Ly – Lyányok Kesztölcön
Helyszín: Kesztölc, Akácos u. 28.
Időpont: minden év Kinizsijén a déli órákban
Főszereplő: két tündér
Kellékek: egy sárga slag, asztal, két szék, aprósütemények, egy határtalanul kedves család
Expozíció: A Kinizsi 100 résztvevői haladnak át Kesztölcön, még ízlelgetik a hot-dog és a helyi borászok / kistermelők kézműves termékeinek ízét a szájukban.
Bonyodalom: 30 km után vagyunk, itt-ott jelez már a test és nehézkes a mentális tudat, hogy még kétszer ennyi hátravan.
Tetőpont: A két főszereplő egy sárga slaggal, hihetetlen lelkesedéssel és a mai világban olyan ritkának számító önzetlenséggel tereli vissza a fáradt és általában izzadtságával küzdő túrázót a komfortzónán belüli világba.
Végkifejlet: EZ A TÚRA KATARZISA!
Nem kérdés, enélkül a jelenet nélkül a Kinizsi 100 (nekem) kevesebb lenne. Ahogy a világ is…
M – magnézium
Az iménti spirituális világból térjünk vissza a sokkal szárazabb tényekre. Az izomzatnak magnéziumra van szüksége a normális működéshez. Megnyugtatlak, a K100 minden, csak nem normális izomműködés. Ezért ezen a téren sem árt némi előkészület. Feltételezzük (reménykedjünk), hogy az indulók nagy része az év többi napján is sportol ezt-azt, így könnyen lehet, hogy eleve szedsz valamilyen magnézium készítményt. Nyilvánvaló, hogy a magnézium sem csodafegyver, teljesen értelmetlen többszörösen túladagolni a túra alatt. Ha már 25 km-nél görcseid vannak, az nem a magnéziumhiány jele, hanem inkább az izomzatod jelzi, hogy jövőre kicsit többet készülj (vagy pihenj!) a túra előtt. Ettől függetlenül érdemes lehet a túra előtti napokban (hétben) már emelni az adagot (ha eddig napi egy tablettát szedni, akkor mondjuk kettőre, és a túrazsákban is legyen nálad mindig. Szerencsére az Mg is kapható már minden halmazállapotban, tabletta, különböző folyékony „shot”-ok és bekeverhető porok formájában is. Mindegy melyikek használod, itt is elmondható, ami minden ételre / italra igaz: csak olyan próbálj a túra napján, amelyt már korábban is. A százas nem a kísérletezések hely és ideje!
N – nevezés
Szívesebben futok fel a Nagy-Getére 30 fokban inkább kétszer, mint hogy erről a témakörről írjak. De hát ez van, a nevezési folyamatról való vélemény felvállalása olyan, mint a nevezés maga: szükségszerű. Tényszerű, hogy vannak jobban kitalált és lebonyolított nevezésű versenyek. Ugyanakkor az is kíméletlen tény, hogy az elmúlt 4 évben (az ideit is már ideszámolva) nekem minden évben gond nélkül ment minden, ezért számomra igazából érthetetlen, hogyan lehet ezen ennyit problémázni, átkozódni, vagy sokszor a szervezőket szidni minősíthetetlen stílusban. A regisztráció kb. 40 másodperc és nagyjából fél órámba telik a személyes nevezés intézése a megadott pontokon. Tudom, a helyszínen reggel vannak torlódások és ebből a szempontból, az előzetesen nevezőknek valamivel egyszerűbb. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy ez egy népszerű rendezvény, éppen ezen népszerűség miatt van ilyen sok jelentkező, amelyet valahogy kezelni kell a szervezőknek. A hőbölgőknek mondom, hogy idén az Ultrabalatonon 22 perc (!) alatt teltek be a csapathelyek, pedig ott tízezres nagyságrendű résztvevő van. Próbáltam olyan nemzetközi versenyre regisztrálni, ahol H-A-T-V-A-N_M-Á-S-O-D-P-E-R-C (!) alatt telt be a 700 hely. És hogy tovább ne menjek, a jelenleg legismertebb európai terepversenyen, az UTMB-n már nincs is regisztráció, csak sorsolás az amatőröknek. Résztvevőként szerintem két dolgot tehetsz: vagy elfogadod, hogy itt ezek a játékszabályok, vagy rendezz egy saját versenyt, ahol te határozod meg a nevezés feltételeit.
O – orvosi igazolás
Kell, de minek? Meghamisítod, de miért? Ahogy a hegycsúcs is innen nézve emelkedő, onnan nézve lejtő, az orvosi igazolásnak is két vetülete van. A szervezői oldalról nyilvánvaló, hogy a 2000-es évekig az orvosinak valószínűleg volt létjogosultsága, amikor is a K100 az emberi „teljesítmény” felfoghatatlan (hegy)csúcsa volt. A manapság, amikor kapásból fel tudok sorolni 15-20 olyan versenyt (kihívást, túrát, stb.) ami ennél jóval keményebb már kis hazánkban is, és lényegében minden hétvégén tudsz ultra távot teljesíteni, orvosi igazolást kérni olyan, mint érettségin kikérdezni a szorzótáblát. A legbosszantóbb az egészben számomra az, hogy eddig soha, senki nem nézte meg, vagy ellenőrizte le sem annak létét, sem a tartalmát! A legnagyobb álszentségnek gondolom, hogy bár a nevezési lapon még a helyes „tartalom” tekintetében is van előírás, simán átveheted a chipet anélkül, hogy ezt bárki ellenőrizné. Talán ez az a pont, ami nyilvánvalóvá teszi az egész rendszer értelmetlenségét. Ugyanakkor a résztvevői oldalról nézve nem is tudom, mi a megdöbbentőbb: az, hogy mennyien hamisítják az igazolást, vagy, hogy ezt mennyien vállalják fel büszkén. Én tényleg nem vagyok erkölcs-csősz és nem akarom ezt a magatartást minősíteni (megteszi azt a Btk. 342. §), de számomra ez a jelenség épp olyan érthetetlen, mint az orvosi igazolást kérni egy tömegsport rendezvényen. Egyszóval ebben a kérdésben kb. ugyanaz az „üzenetem” mind a szervezők, mind az orvosit meghamisítók részére: „Légyszi, neeeeeeee!”
Ö – ötvenes
A túra népszerűsége és patinája rengeteg embert vonz, talán olyanokat is, akiktől távol áll a természetjárás (akár a sport is!), egyszerűen ki szeretnék próbálni magukat ezen a téren és részt venni ezen a kihíváson. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj. Előfordult, hogy beszélgettem olyan sporttárssal, akinek a Kinizsi volt az első teljesítménytúrája. Én mindenkinek azt mondom, hogy tulajdonképpen száz km legyaloglására valószínűleg mindenki képes fizikálisan, és ahogy korábban is írtam, a mentális tényezőknek legalább ekkora szerepe van. Valószínűleg le lehet gyalogolni a K100-at a fotelből felpattanva is, nulla sportmúlttal, de kérdés, hogy megéri-e kockáztatni egy komolyabb sérülést, illetve fizikai vagy mozgásszervi sokkhatást. Vajon a maratont lefutni miért nem jut eszébe senkinek a fotelből? Ettől függetlenül vallom, hogy száz kilométerre is – a maratonhoz hasonlóan – rövidebb távokon kell (és lehet!) felkészülni. Az ezzel kapcsolatos ökölszabály szerintem az, hogy akkor van értelme elgondolkozni a 100 km-en, ha nagy magabiztosággal tudsz teljesíteni bármilyen hazai 50 km-es teljesítménytúrát 11 óra alatt. Egész egyszerűen ekkora átlagsebesség szükséges ahhoz, hogy a Kinizsin ne legyél folyamatos időzavarban és ne veszítsd el a motivációdat már féltávnál, ami az esetek 90%-ban a feladáshoz vezet. De ahogy a maraton sem kettő darab félmaratonból áll, úgy a 100 km sem kettő 50 km-es túra! Önmagában a 11 órán belüli 50 km még nem predesztinál a K100 teljesítésére, de az esélyeidet jócskán megnöveli. Ha engem bárki megkérdene, biztosan azt mondanám, hogy inkább egy ilyen sikeres teljesítést kellene igazolni a nevezés mellé, mint kellemetlen dialógusokba bonyolódni a háziorvosoddal az előbb említett igazolás miatt. Ráadásul említettem már, hogy minden egyéb „technikai” feltételt 50 km alatt bőven le lehet tesztelni, gondolok itt különösen a ruházatra, hátizsákra, folyadék- és ételigényre, valamint egyéb kiegészítőkre (fejlámpa, túrabot, stb.). Szóval, ötvenre fel!
P – pedikűr
Könyvelő, ügyvéd, fogorvos, hentes, villanyszerelő, zöldséges. Sehova nem jutottál még az életben, ha ezek közül nem rendelkezel egy állandó, bármikor bevethető és megbízható kontakttal. Sosem gondoltam volna, hogy férfiként eljutok oda, hogy már a pedikűrös száma is lassan a kedvencek között van a telefonban. Pedig, ha jól belegondolunk, nem olyan bonyolult összefüggés ez (sem). A köröm címszó alatt már részben érintettem, de mivel itt és most nem a hüvelygombáról van szó, hanem a bőrkeményedésről, így hölgyek és urak is itt maradhatnak. Különösen érintett vagy, ha ne adj’ isten keménytalpú, vagy magas sarkú cipőben jársz (állsz / ülsz) a nap x órájában. A teljesen nyilvánvaló biofizikai összefüggésen túl, saját magamon végzett (sokszor fájdalmas) emberkísérletem egyértelmű tézise: minél nagyobb fokú a bőrkeményedés a boka alatti rész egyes helyein, annál könnyebben és gyorsabban alakul ki a vízhólyag, hiszen a keményebb bőrfelület jobban mozog és dörzsölődik. Nincs mese, a túra előtti héten akár még egy edzés rovására is irány a pedikűrös. De természetesen ne a szaknévsorból válassz, csak olyanhoz menj, akit a könyvelőd, ügyvéded, fogorvosod, hentesed, villanyszerelőd, vagy zöldségesed ajánlott.
Q – qlacs
A már említett minimum 6-8 liter folyadék bevitelének alapvető feltétele, hogy legalább ennyi rendelkezésre is álljon. És bár vagány dolog forrásból inni (pl. a Péliföldszentkereszt előtti Szentkutat semmiképp ne hagyd ki), valamennyi folyadéknak mindig kell nálad lennie. Ebből a szempontból két kritikus rész van: a Katlan melege és a Koldusszállás utáni utolsó 17 km. Az előbbi a déli meleg és Gete kombójával, míg utóbbi a vízvételi lehetőség hiányával támad. Szinte minden újabb túrazsák alapvető tulajdonsága az ívózsák-kompatibilitás, így ezt én is kipróbáltam, de két okból nem jött be. Egyrészről tényleg idegesítő (hosszú távon) a lötyögés, másrészt a zsákban sokkal könnyebben megmelegszik a folyadék, így arra lettem figyelmes, hogy a 1,5 liter nagy részét mindig ki kellett öntenem. Éppen ezért váltottam a kulacsra (vagy bármilyen soft flask-ra) mivel ezek eleve jobban kezelhetők, és akit eddig nem győztem meg, annak van egy további kikezdhetetlen érvem. Az első Kinizsim majdnem ráment arra, hogy Dorogon (készülve a kánikulára) egy nagy adag elektrolit oldatot készítettem a Katlanra az ivózsákban. Igen ám, de még a Getére sem értem fel és a lötty úgy 43 fokos és nem mellesleg ihatatlan volt. Szóval használható (megiható) folyadék nélkül támolyogtam be Todokra, ahol megfogadtam, hogy mostantól a (sima) víz tekintetében Alekosz elvei mentén élek: mindig, minden körülmények között lesz nálam. A megoldás innentől adott volt: két darab 6 dl-es kulaccsal dolgozom, az egyikben mindig víz van, a másikat az aktuális helyzetnek (terepnek, ízlésnek) megfelelően töltöm újra.
